Nagyképűen ígértem Timinek, hogy írok neki egy novellát. Nem sikerült.
Egy régi szösszenetemmel próbálok időt kérni. Az ötletet alvás helyett felvázoltam az agyamban, most már csak papírra kellene vetnem és kidolgoznom, hogy emészthető legyen.
No, ezen szoktam elvérezni.
Addig is:

Háromszögelési gyakorlaton

Ifjú Kósza koromban az egyik nyáron hónapos termelési gyakorlaton voltam az egyik, azóta már persze rég megszűnt, nagy Építőipari Vállalatnál. Nem igen tudtak mit kezdeni velem, ezért odacsaptak egy geodéta mellé, algeodétának és irány a szekszárdi domb és borvidék. Örültem a szabad levegőnek, jó boroknak, még az esőnek is. Az utolsó héten háromszögelési feladatunk volt, ami egy igen logikus tudomány, tiszta trigonometria az egész.

Úgy adódott, hogy a csapatvezetője, a Geodéta szabadságra ment így én lettem a főnök.
Nem is volt különösebb baj, a három fősre apadt csapat bőven elég volt a munka elvégzésére. Az egyik figuránsom egy nyugdíjas korú exbíró volt, még a Horthy időszakból. Kiderült, hogy osztályellenség, így aztán nem csak, hogy nem bíróskodhatott, de még segédmunkát is nehezen kapott.
Szerencséje volt nálunk, mert a, kisnyilasból párttitkárrá, majd a személyzeti osztály vezetőjévé avanzsált fickónak úgy látszik a fordulékony világnézete miatti lelkiismereti furdalását kompenzálta azzal, hogy felvette a deklasszált elemeket.
Volt ott például egy ezredes is a régi világból, aki ráadásul feketén vágta a disznaját, miután kitelepítették. Le is csukták érte három évre.

No de visszatérve a történetre, ügyes volt a kisöreg, és a pocakja ellenére igen fürge. Ha valamit rosszul csináltam, félrehúzott és diszkréten közölte, hogy nem lesz az így jó főnök elvtárs. Persze arról is tájékoztatott, hogy hogyan lesz majd jó.
Könnyű volt neki, már több mint tíz éve figuránskodott, és amint említettem a geodézia igen logikus tudomány. Ez az idő bőven elég volt számára ahhoz, hogy ellesse a trükköket, az elmélet pedig tisztán átlátható, ha valaki számára a matematika nem kínai nyelvjárás. Szóval akár az egyetemen is oktathatta volna a gyakorlati geodéziát.

A másik srác korombéli, róla csak annyit érdemes megjegyeznem, hogy sok kadarkát pusztítottunk el együtt.

Visszatérve az utolsó hétre, szokás szerint fizetővendég szolgálatnál szereztünk szállást. Úgy adódott, hogy én egyedül szállásoltam be magam egy szőlősgazdához. Igen hamar összebarátkoztunk, jó volt a bora! A felesége nagyon kedves asszony volt. Mosolyogva, vidáman kínálgatott a bor mellé, kacsasülttel, oldalassal, ezzel-azzal, ami épp kéznél volt.

Beszélgettünk is sokat, és az elfogyasztott bor mennyisége ellenére is igen hamar kiderült extra kedvessége oka. Nem volt nehéz rájönnöm, minduntalan ugyanoda tért vissza mármint, hogy a nagylánya hétvégére hazajön. Képeket is mutatott róla, még a kiskori meztelenül pancsikoló képét is elővette. Amitől nem kicsit jöttem zavarba. A serdültebb kori képei alapján, igen mutatósnak bizonyult Angéla, s nem nagyon értettem, hogy miért pont engem nézett ki magának az anyucija. Az egyetemista-kollégista életet ismerve biztos, hogy nem rám várt, hogy pókhálótlanítsam. Én meg már akkor is olyan hülye voltan, hogy ha erőltették, a jó sem kellett.

Amikor aztán csütörtökön közöltem vele, hogy másnap végzünk, és este hazamegyünk, minden mosoly és kedvesség eltűnt róla és közölte, hogy szappanhasználatért felszámít napi egy forintot. Rezignáltan vettem tudomásul, de mit volt mit tenni. Nemes bosszúból vettem egy mosószappant, és a szocializmus nyújtotta legszebb díszcsomagolásban nyújtottam át azzal, hogy ajándék a lányának.
Akkor ez jó ötletnek látszott.

Másnap valóban haza is indultunk, majd leszámoltam a nyári munkahelyemen és elmentem a Balatonra. Bár ott is történtek említhető események, azonban ezeket ezúttal kihagyom, mert ehhez a történethez semmi közük.

Új szeptember, megkezdődött az utolsó év az egyetemen. Dübörgött a beat korszak, nagy haj, farmernaci, hangos zene, a felnőttek rosszallása. Szóval nagyon jól éreztem magam a bőrömben.
Nem ellenem dúlt az osztályharc. Bár nem is értem. Mit érdekelt engem a politika? Persze rutin KISZ-tag voltam, mint mindenki más, de inkább az ILLÉS ÉK-hez járunk, mint KISZ gyűlésre. Annak ellenére, hogy soha nem voltam gyűjtő, a lányokkal jól megvoltam, kerestem az igazit. Ez leginkább úgy történt, hogy a lányok választottak engem, nekem csak a szelektálás maradt. Így azután a házasságkötésemig mindössze négy barátnőm volt. A negyedik lett a feleségem.

De nagyon eltértem a témától. Az egyik ILLÉS Klub alkalmával összeakadt a szemem egy rövid hajú szőke lányéval. Mit összeakadt! Összegabalyodott. Az est további részét együtt töltöttük. Ismerősnek tűnt, de nem tudtam hová tenni. Végigbeszéltük az összes lehetőséget, de az egyik sem stimmelt. Ez nem nagyon zavart, hiszen gyönyörű mosolyával, csókjaival voltam elfoglalva, hogy a többit már ne is részletezzem.
A diplomaszerzés idejére jutottunk el odáig, hogy eldöntötte, hozzám jön feleségül, ha megkérem a kezét.
Megkértem.

Amikor szóba került a család, akkor derült ki, hogy szekszárdi. Azonnal eszembe jutott a szappanos sztori, el is mondtam neki nyomban. Már a kezdetén is az elvárhatónál jobban kuncogott a sztorin, aztán megkérdezte

– Te voltál az?

Azóta is első számú családi ereklyénk az a mosószappan. Bár a díszcsomagolásból csak cafatok maradtak.