Ahhoz, hogy a korábban írt idilli jövőképem megvalósulhasson, ki kell fordulnia a világnak az összes sarkából.

Valójában mindegy, hogy ez hogyan fog megtörténni, de én azt vizionálom, hogy a világunkban felgyülemlett értelmetlenül sok pénz, mint a rendszert terhelő holt tőke agyon fogja nyomni önmagát, és a pénzvilág összeomlása bukásában magával ragadja a rá épülő kapitalizmust. No meg az egész technikai civilizációt. Visszazuhanunk a modern infrastruktúrák nélküli korok egyikébe, miközben a föld lakossága néhány millióra csökken.

Ebben az apokaliptikus világban az emberiség  túlélő része szembefordul a jelenlegi sikereinket generáló individuális, egoista szemlélettel. A fenntartható gazdasági növekedés modellje helyett valamilyen kollektivizmusra épülő, szükségletkielégítő gazdasági modellre térnek át szerencsésebb (?) utódaink.
Az új erkölcsű szolidáris és empatikus emberiség szép lassan kialakítja majd a lejjebb megfogalmazott jövőképem szerinti világot. Arról, hogy ez mennyi időt vesz igénybe, elképzelésem sincs. Jobb esetben néhány évezred elegendő lesz hozzá, de én inkább a több millió éves lassú fejlődést tartom valószínűbbnek.