Sajnos a Cream nem bizonyult jó altatónak így aztán megint csak itt kuksolok a számítógép előtt és írom a magamét.

Mielőtt hozzákezdek jövőkép sorozatom harmadik részéhez tekintsünk vissza hatezer évnyit az időben. Nagyjából akkortájt, az időszámításunk előtti negyedik évezredben  kezdtek kivirágozni a mezopotámiai és nílusi kultúrák, nagyjában akkortól vannak történelmi emlékeink. Nem vagyok a kérdés szakértője lehet, hogy tévedek néhány ezer évet, de ez a gondolatmenetemet nem befolyásolja. Nagyjából azóta minden jelentős konfliktusnak fegyveres, háborús kimenete lett. És ez így van manapság is.
Azóta bár hihetetlen mértékben megnőtt az emberiség tudása, alapvető konfliktuskezelő megoldásként megmaradt a háború. E téren kőkorszaki szinten maradtunk.

Sokasodtunk, gyarapodtunk, társadalmilag, gazdaságilag és technológiailag nagyon sokat fejlődtünk, de az ember individualista egoista természete, nem változott. A világot emberemlékezet óta a több tulajdon, több hatalom, illetve azoknak másoktól való megszerzése motiválta, vitte előre. A rabszolgatartó társadalomból eljutottunk a liberális demokráciáig, a kapitalizmusig.